Az UNICEF Gyerekhang eseménysorozat részeként november 14-én  délelőtt a Szőnyi úti Laky Károly Uszodában tíz pólópalánta a keddi Világliga-nyitányon szabadnapos magyar férfi vízilabda-válogatottal csaphatott össze. A fiatalok és példaképeik ütközetét Märcz Tamás szövetségi kapitány vezette.

“Nagyon jól éreztem magamat, nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a példaképeim ellen játszhattam – a legjobban az tetszett, amikor az ötmétereseknél kiemeltek bennünket. Az én kedvencem Manhercz Krisztián, Vámos Márton és a BVSC-s Kovács Péter.” – fogalmazott a tizennégy esztendős Hajdu Balázs, aki olimpiai bajnok szeretne lenni, és állítása szerint mindent meg is tesz azért, hogy egyszer ő is a dobogó legfelső fokán hallgathassa hazánk himnuszát az ötkarikás játékokon.

“Óriási élmény volt a kedvenceimmel együtt, egy csapatban játszani, illetve ellenük. Lazán vették az ütközetet, de valahol mégis komolyan, hiszen próbáltak minket helyetbe hozni. Szeretnék én is eljutni az OB I-ig, sőt, egészen a felnőtt válogatottig!” – osztotta meg velünk céljait a közel hét esztendeje pólózó Kovács Barnabás, akinek Manhercz Krisztián és Török Béla a kedvence.

“Élveztem a közös játékot a válogatottal, ámbár kicsit izgultam, hiszen nem tudtam, hogy mi vár ránk. Mindannyian nagyon kedvesek, közvetlenek voltak, és még félni sem kell tőlük.” – mondta mosolyogva Mohos Tibor, akinek Vámos Márton és Manhercz Krisztián a kedvenc vízilabdázója.

Illés Álmos pedig így emlékezett vissza a nem mindennapi “tréningre”: “Nagyon nagy élmény volt a példaképeimmel együtt játszani, még ha viccesre is vették a figurát. Azt hiszem ez, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatottal meccselhettem, egy meghatározó emlék marad számomra, melyet soha nem fogok elfelejteni.”

(Eredeti szöveg megtalálható ITT)